10 nap távollét után

meglepődve tapasztaltam, milyen nagy változáson ment át a kert. Itt nem volt túl sok eső, így csak a gyomok burjánzanak.

Az első vetés retek többnyire így végezte. Pedig még locsoltam és permeteztem is. Nem nőttek meg, csak felmagzottak. A második eresztés is jó lenne már, ha nem lenne húsos.

A kert tele van ilyen lyukakkal, egymás után pusztul ki a paprika, paradicsom és minden más. Így hát csak városi legenda az, hogy a hideg tél elpusztítja a kórokozókat. 10 éve, mióta putrizok, soha ilyen kártétel nem volt. Pedig nem sajnálom tőlük az Arvalint.

A 10 paprika palántából még 7 db él. A 10-10 db saját nevelésű karfiol és kelkáposzta palántákból összesen ez a 6 db maradt meg.

 

Ezek a Cherrolák úgy-ahogy túléltek, de legalább 6-7 tőnek már annyi. Összesen kb. 32 palántám volt különféle fajtákból. Ezek sem igazán szépek, pedig egyik-másik már virágzik.

Elkezdődött a porcsin-szezon, kezd mindent ellepni.

A saláták sem nagyon vitézkednek, majd holnap kikapálom őket a gyom alól.

A mustár viszont szépen megnőtt és közte nem is látok gyomot, így betölti egyik fontos funkcióját. Lassan le kell vágnom, nehogy virágba boruljon.

A múlt héten volt egy szeles, esős nap, a bazsarózsákat le is díbolta.

Azért néhány szálat megmentettem, a késői meg még most bimbósodik. Nagyon jó illata van.

Leszedtem az első adag epret. Nagyon szép és finom is. De látom, hogy jónéhány eperbokornak is harangoztak. A bodza is kezd elvirágozni, így gyorsan nekiálltam szörpöt gyártani. 5 perc alatt teleszedtem az üveget virággal, közben 500 szúnyogcsípés lett rajtam. Pedig még napsütésben csináltam. Látom 5 után már nem lehet büntetlenül a kertben bóklászni. Most almaecetben úszom.

Aztán vannak olyanok is, akiket még az sem érdekel, ki fedezte fel a vasutat.

Hol élek?

A hét végén családi ünnep lesz és én vagyok a szakácsnő. Összeállítottam a menüt, majd a beszerzendők listáját és elzarándokoltam a Lehel csarnokba. Nem volt egyszerű mindent beszerezni, bár semmi különlegeset nem vettem. Hiába van rengeteg húsbolt, mire a 3 féle húst és a kiegészítőket megtaláltam, majdnem lejárt a parkolási időm. Alig találtam elfogadható kolozsvári szalonnát, gépsonkát meg gyakorlatilag nem lehet kapni. Apró szemű újkrumpli is csak egy helyen volt, de ami igazán kiverte a biztosítékot, az ez volt:

Ez két csomag hagyma. Az árát trükkösen fejjel lefelé tették ki, de mindegy is, mert csak ezen az egy helyen volt. Ez a 10 hagyma 1.000 Ft volt. Azt hittem, vicc, de nem az volt. Az árus végül hüledezésemet látva megszánt és 800 F-ért ideadta. Ez van. 

Mivel jónéhány termék van, amiből mindig ugyanazt vásárolom, így az utóbbi napokban szinte minden élelmiszernél tapasztaltam áremelkedést, a sertéshús ÁFA-csökkentését pedig nem tudom ki tette zsebre, de hogy az árak az egekben vannak, annyi szent. Lassan megéri a kert végében disznót tartani. 

A 70-es években egy 1.000 nm-es kertben volt disznóólunk akollal és kis udvarral, amin a cocák a tyúkokkal osztoztak. A disznóól oldalában volt a tyúkól, felette szénapadlás, ahogy kell és az udvarban egy földbe ásott, kibetonozott tároló a dudvának. Tavasszal beástuk a homoktalajba és mindenféle zöldséget meg tudtunk termelni, sok gyümölcsfánk is volt. Mindenünk volt a feldolgozáshoz is, gázos perzselőgép, hatalmas asztallap, kolbásztöltő, rézüst a zsírsütéshez, hozzá való kályhával, sőt még füstölő is. Költözéskor volt mit kilomtalanítani.

Ítéletidő

Ma az öreg kaporszakállú nagyon bedühödhetett. Dörgött, villámlott, majd olyan hatalmas zivatar kerekedett, az angyalok földjén, amilyenre nem is emlékszem. Egy órán keresztül tombolt, legalább három sorozat jég potyogott, be kellett csuknom az ajtót és az ablakot, mert a konyha közepéig beszánkáztak a mogyoró méretű jéggolyók.

Amikor lecsendesedett, kirohantam az utcára megnézni az autót, de szerencsére nem tett benne kárt a vihar. Sár itt nem lesz, mert homoktalaj. Remélem, Putrifalva, illetve a kiültetett palántáim megúszták. De ez majd csak a jövő héten derül ki.

Nem tudok leakadni

a gyomokról. Pedig az elmúlt 10 év során megszokhattam volna, hogy a mostani falusiak nem olyanok, mint régen. Láttam, hogy néz ki egy vidéki porta, míg a nagyszüleim éltek, sok időt töltöttem náluk. Nagypapám még az utcán is lekaszálta az árokpartot, mert akkor még bizony nem volt önkormányzat. Persze most is minek van, úgysem történik semmi az ilyen kis falvakban. A főút úgy-ahogy kinéz, de a mellékutcák elhanyagoltak, a gyom derékig ér, a patakot néhány éve pályázati pénzen kiásatták, de ha nem tartják karban, 1-2 éven belül semmi látszata nem lesz. Aprójószágot már szinte senki nem tart, mert drága a takarmány, a kertet nem művelik, mert fáradtak, nem éri meg, majd megveszik a hipermarketben. A kertek többsége elgazosodik, azt sem vágják rendszeresen. Igen, ez fárasztó, ha úgy alakul, akár hetente kellene csinálni. A szomszédomat napokig nem látom, mert ki sem jön a házból. Mi, bolond pestiek, akik itt tartunk fenn ingatlant, egész nap robotolunk, kapálunk, gyomlálunk, palántázunk, házat tatarozunk, füvet vágunk, este kilenckor meg már feldobjuk a bakancsot a fáradtságtól. A helyiek meg csak kérdezgetik, mi a fenéért strapáljuk magunkat, pihenjünk, feküdjünk ki a napra és élvezzük a vidéki csendet. Hát én nem tudok ilyen formában élvezkedni, sokszor én sem értem, miért csinálom, úgy látszik mazochista vagyok. Azért jól esik beleharapni a saját paradicsomba, őszibarackba és minden más terménybe és egész éven át élvezni a saját ízeket. A tavalyi eltevés kitart a következő frissig, szóval nekem jól esik ezzel foglalkozni és annak az eredményét élvezni, nem a napon heverészést. Egyébként is allergiás vagyok a napra. Csak azokkal a fránya gyomokkal nem tudok kibékülni. Kétnaponta végigkapálom a kertet, ahol lehet, ki is szedem, mégis mindig van utánpótlás. Persze van honnan, mert a környék így néz ki:

A minap mentem vissza Pestre, az egész határ fehér volt a pitypangtól. Évekig kínlódtam, míg kiirtottam a kertben. Most megint kezd visszatelepedni. A ház előtti füves részen kétnaponta ásom ki a virágzó töveket. A másik kellemetlen a pásztortáska, na a szomszédnak egész ültetvénye van belőle. Mindkettőt nagyon nehéz kordában tartani, mert hosszú egyenes gyökerük van és ha beleszakad, akkor újra kihajt. A harmadik utálatos dolog az aranka, annak legalább fél méter mélyen van a gyökere, na azt aztán nem lehet kiásni. Ma locsolgatás közben örömmel konstatáltam, hogy indul a porcsin-szezon. Hurrá.

El sem hiszem

hogy rendben tudtam tartani ezt a kertet korábban, amikor még csak kéthetenként jártam le, illetve hosszú hétvégéken és nyáron szabadság idején. Folyamatosan csinálom, mégis mindig le vagyok valamivel maradva. Az elmúlt napokban szinte minden este volt egy kis eső, erre persze a gyom megindult. Másfél hete nyírtam a füvet és már megint kellett. Bezzeg a haszonnövenyek, na azok aztán nem sietik el a dolgot.

Itt-ott kikelt tépősaláta és retek. Pedig a retek 3 féle, de csak nagyon hézagosan kelt. 

Kiültettem az összes 10 paprika palántát és a 2 padlizsánt, ezeket a piacon vettem, mert az én vetésemből semmi nem kelt ki. Kipalántáztam az összes paradicsomot is, még elég kicsik, de jó kis vaskos száruk van. Kikerültek a kelkáposzta és karfiol palánták is, mert már nagyon kinőtték a poharukat. A talajon viszont alig látszanak.

A paprikák mindegyike él, de az egyik paradicsom (a képen a 3.) és egy kelkáposzta már megnyekkent. Remélem, csak egyedi eset.

Az uborkák még itt tartanak, igaz, már helyre is vetettem egy csomót. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. A 3 féle sárgadinnyéből semmi nem kelt ki, lejárt szavatosságú magok voltak. Most vettem frisset, hátha lesz belőle valami. Már jól el vagyok ezzel késve, de ha jó lesz az idő, beérnek.

Néhány fűszernövényt is vetettem, bazsalikom, majoranna, zeller, izsóp, még mind kicsike, de ezekre majd úgyis csak befőzéskor lesz szükség, addig lesz idejük megnőni.

A salátákat két hete palántáztam ki, elég lassan fejlődnek, egy részük kihalt, így most azokon a helyeken pótoltam. A szomszédasszonyom az övét már ritkította is, ennek köszönhetően ma tojásos nokedli volt az ebéd salátával. A répa is csak egy kis szakaszon bújt ki a sorban, a gyökér pedig tényleg gyökér, mert nem lett belőle semmi.

A fagy ellenére sok eper mutatkozik. Ha nem lesz valami özönvíz, amiben elrohad, akkor jó sok bajom lesz vele.

Végigvizslattam a gyümölcsfákat, sehol egy gyümölcs, viszont a nyári alma nagy része a hóesés előtt elvirágzott, de valahogy még mindig van rajta egy csomó. Néhány termést is felfedeztem.

Az egres viszont úgy tűnik, minden betegséget összeszedett, amit csak lehetett, pedig egy hete permeteztem lisztharmat ellen.

Ebből talán már a jövő héten ehetek. Addigra el is fogy a két éve eltett paradicsom.

Holnap megint fűnyírás, mert ma nem tudtam befejezni. Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam tartani a fűnyírót. Nem csoda, mert két napja hajrázok a székek csiszolásával. Holnapra már csak egy maradt csinosításra, mert a nagyját már megcsináltam. Ideje, mert az izületeim és a derekam sem lelkes miatta. Igyekszem minden elszineződést eltávolítani, mert végül úgy döntöttem, hogy nem sötétbarnára, hanem cseresznye szinre pácolom, ami a szineltéréseket nem fogja elfedni.  Már csak ragasztani kell a töréseket, megkaptam a pácot is hozzá és a mesterrel abban maradtunk, elég egyszer pácolni, ő pedig majd a műhelyben lelakkozza kompresszorral, mert ecsettel nem lenne túl szép.

Merengek

Ahelyett, hogy palántáznék. Mivel a saját paprika magjaim nem keltek ki, vettem a piacon néhányat. Most ott ülnek a pici poharakban és kezdenek virágozni. Tehát ki kellene gyorsan ültetni őket. Tegnap nagyon dörgött és villámlott, sok helyen volt jég, ezért nem tettem még ki őket. Itt persze a nagy csattogáson kívül semmi nem történt.

Mivel most hosszasabban állomásozom a putriban, így több ruhára is szükségem van, aminek helyet kellett csinálnom a szekrényben. Pakolászás közben persze problémát okozott az az ipari mennyiségű kötőfonal, amit még  a 80-as(!) évekbeli külföldi tartózkodásom során gyűjtöttem be. Egy részét persze feldolgoztam, de aztán még mindig van jónéhány pulóverre való. Rengeteg kötőtűm is van, sima és ún. körkötőtű is. Azok is minden vastagságban és damilméretben. A mindenféle teflon és acél horgolótűről nem is beszélve. Erről eszembe jutott Piszke, aki most kapott rá a horgolásra. Emlékszem, hogy nekem is különböző korszakaim voltak. Először volt a kongré, amire keresztszemes és egyéb terítőket, párnákat hímeztünk. Nagymamám egészen különleges mintákat talált ki a saját kútfőjéből. Két szép párnáját még mindig őrzöm. Amikor erre ráuntam, jött a kötés. Először egyszerű mellényeket, pulóvereket kötöttem. Azután jöttek a bonyolultabb, csavart, csipke vagy kombinált, pl. ír minták, segédkötőtűvel. A munkahelyemen egész kis kötőklub alakult. Segítettünk egymásnak a minták kialakításában, a leírások értelmezésében. Egész kis irodalmam van ebből az időszakból, tematikus mintagyűjtemények, könyvek, újságok, mintaleírások külön kockás füzetben. Még most is félben van legalább 10 éve egy csipkepulóver. Nem könnyű, mert a lehető legkevesebb varrással akartam megoldani, ezért elég nagy darab van a tűkön, amit egy idő után nehéz kezelni. 

Amikor a kötés ideje is leáldozott, jött a horgolás. Az utolsó még megmaradt, agyonmosott ujjatlan blúzt a minap dobtam ki selejtezés közben. Kár, hogy nem készítettem róla búcsúfotót. Amikor már elég ruhát kötöttem-horgoltam, akkor jöttek a terítők. Fő művem ez a 120 cm átmérőjű asztalterítő, amit a mai napig használok. A minta valamelyik 70-es évek beli Fürge ujjak könyvéből származott (merthogy ilyen is volt). 

Persze ez csak egy egyszerű minta, a bonyolultabb klöpli vagy rece- és zsinórhorgolásig sosem jutottam el.

Horgolásban (is) Nagymamám volt a nagymester, minden este tv-nézés mellett vagy helyett kézimunkázott. Ma is őrzöm és használom néhány horgolását.

Próbáltam én is ilyeneket, de nem nagyon volt türelmem a kis csillagok összehorgolásához mint a bal oldali vagy a minta követéséhez, mint a jobb oldali.

Csak ilyen kis egyszerűbbeket csináltam, mint a jobb oldali. A bal oldali természetesen Nagymamámé. A csillagok külön horgolással vannak összekötve.

Aztán amikor a horgolás iránti szenvedélyem is alábbhagyott, jött a himzés. Már nem emlékszem, mennyi ideig tartott, de a sok terítőből ítélve jónéhány évig.

Ezek még a mai napig is forgalomban vannak, bár nem szeretem őket vasalni. Jó sokat kell velük dolgozni, hogy szépek legyenek. Még keményítő spray-t is vettem nekik. (Erről eszembe jut az is, mennyit változott a világ. Gyerekkoromban mindig nekem kellett kikeverni a keményítőt, mert a damaszt ágyneműket keményítettük. Azóta persze már nincs damaszt ágyneműm és a mostaniakat nem is vasalom.)

Emlékszem azokra az időkre, amikor hosszasan válogattam a boltban a minták között, majd ugyanígy a fonalakat is. Az a rengeteg szín, tervezgettem, mi milyen lesz, keresgettem különleges színeket is. Még mindig rengeteg fonalam van, sőt két hímzőrámát is találtam. Elméláztam rajta, vajon hol kapnék most ilyen előnyomott mintás anyagot, ha egyszer kedvem támadna ismét hímezgetni.

Nagymamám élete végéig, vagy legalábbis amíg tűt tudott fogni, mindig kézimunkázott. Az utolsó években már a horgolás és a hímzés nem nagyon ment, ekkor találta ki a saját világát, amit mi szálbehúzásnak hívtunk. Mindenfélét készített, terítőket, futókat, szekrényekbe csíkokat, stelázsicsíkot (már ha valakinek ez mond valamit). Sokat belőle ma is őrzök és használok.

Amióta az a nyomorult számítógép belépett az életembe és a lakásomba, kb. 1995 óta nem kézimunkázom. Lehet, itt az ideje ezen változtatni?

Fagykárok

Valószínűleg nem látszik még az összes, de nagyjából látható, hogy a gyümölcstermést alaposan megtizedelte. A zöldséget persze nem, mert még nem is nagyon volt mit. Ez a cseresznye. Nagyon sok virág volt rajta, terméskezdeményt nemigen látok.

Az őszibarackon is csak a tafrina virágzik. A virágok már megbarnultak és lehullottak. Termést nem látok rajtuk, ez a kései virág talán...

A nyári alma szakaszosan virágzott. A fagy előtt kinyíltak lebarnultak, talán a mostaniakból lesz valami.

A Concord szőlő első hajtásai is lefagytak. Most látok valami késői rügyeket megjelenni. Ez annyira nem érdekel, mert azt a három üveg lekvárt, ami a terméséből szokott lenni, tudom nélkülözni.

Mivel a cseresznye és az alma levelei is kezdtek besodródni, ma permetezés is volt az esőszünetben.

A ház előtti eperfa sem hozott még levelet. Megbirizgáltam a rügyeket, lefagytak.

A diófák sem hoztak még semmit, tavaly sem volt termés, valószínűleg így lesz az idén is.

Ez van.

Visszafogottan

mondhatnám lassacskán araszol minden előre. Mivel a hűvös idő után ugyan melegebb lett, de napsütés alig van, sokszor esik, hál istennek csak csendesen és kisebb mennyiségeket. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy a gyomok burjánzanak, a haszonnövények meg csak stagnálnak. Ez a palántás, már ami kikelt belőle, mert például paprika nem lett. Amikor kiborítottam 6 hét után a dobozt, még akkor kezdett 1-2 mag csirázni. Az üresnek látszó kerek poharakba 6 féle uborkát és 3 féle sárgadinnyét vetettem. Még egyik sem jött ki, pedig ez a harmadik hetük. A karfiol és kelkáposzta jól fejlődik és a fűszernövények is kezdenek már kibújni.

A zöldborsó már rég kikelt, de valahogy nem akar növekedni. Amúgy egészségesnek látszik.

A retek is csak növöget. A 3 héttel később vetettek már majdnem beérték.

Néhány saláta palántát is kitettem már a végleges helyére. Még szerencse, hogy van kukkerem, így legalább megtalálom őket.

Mivel ilyen esős idő van és találtam lejárt szavatosságú lucerna és mustármagot, gyorsan kiszórtam és begereblyéztem. A többit az esőre bízom. Így - ha kikel - lesz egy kis zöldmulcsom.

A székfelújítási projekt is lassan halad. Már az elején is gondoltam, hogy szívás lesz, de most már nagyon elegem van belőle. Jelenleg így állunk. Már csak a finomhangolás van hátra, na az lesz a sok sziszifuszi munka.