2017. május 18., csütörtök

Nem tudok leakadni

a gyomokról. Pedig az elmúlt 10 év során megszokhattam volna, hogy a mostani falusiak nem olyanok, mint régen. Láttam, hogy néz ki egy vidéki porta, míg a nagyszüleim éltek, sok időt töltöttem náluk. Nagypapám még az utcán is lekaszálta az árokpartot, mert akkor még bizony nem volt önkormányzat. Persze most is minek van, úgysem történik semmi az ilyen kis falvakban. A főút úgy-ahogy kinéz, de a mellékutcák elhanyagoltak, a gyom derékig ér, a patakot néhány éve pályázati pénzen kiásatták, de ha nem tartják karban, 1-2 éven belül semmi látszata nem lesz. Aprójószágot már szinte senki nem tart, mert drága a takarmány, a kertet nem művelik, mert fáradtak, nem éri meg, majd megveszik a hipermarketben. A kertek többsége elgazosodik, azt sem vágják rendszeresen. Igen, ez fárasztó, ha úgy alakul, akár hetente kellene csinálni. A szomszédomat napokig nem látom, mert ki sem jön a házból. Mi, bolond pestiek, akik itt tartunk fenn ingatlant, egész nap robotolunk, kapálunk, gyomlálunk, palántázunk, házat tatarozunk, füvet vágunk, este kilenckor meg már feldobjuk a bakancsot a fáradtságtól. A helyiek meg csak kérdezgetik, mi a fenéért strapáljuk magunkat, pihenjünk, feküdjünk ki a napra és élvezzük a vidéki csendet. Hát én nem tudok ilyen formában élvezkedni, sokszor én sem értem, miért csinálom, úgy látszik mazochista vagyok. Azért jól esik beleharapni a saját paradicsomba, őszibarackba és minden más terménybe és egész éven át élvezni a saját ízeket. A tavalyi eltevés kitart a következő frissig, szóval nekem jól esik ezzel foglalkozni és annak az eredményét élvezni, nem a napon heverészést. Egyébként is allergiás vagyok a napra. Csak azokkal a fránya gyomokkal nem tudok kibékülni. Kétnaponta végigkapálom a kertet, ahol lehet, ki is szedem, mégis mindig van utánpótlás. Persze van honnan, mert a környék így néz ki:














A minap mentem vissza Pestre, az egész határ fehér volt a pitypangtól. Évekig kínlódtam, míg kiirtottam a kertben. Most megint kezd visszatelepedni. A ház előtti füves részen kétnaponta ásom ki a virágzó töveket. A másik kellemetlen a pásztortáska, na a szomszédnak egész ültetvénye van belőle. Mindkettőt nagyon nehéz kordában tartani, mert hosszú egyenes gyökerük van és ha beleszakad, akkor újra kihajt. A harmadik utálatos dolog az aranka, annak legalább fél méter mélyen van a gyökere, na azt aztán nem lehet kiásni. Ma locsolgatás közben örömmel konstatáltam, hogy indul a porcsin-szezon. Hurrá.

2 megjegyzés:

  1. Én is küzdök a gazokkal, sarabolom valami"tologatós kapával", nem tudom mi a neve, de nagyszüleim mintha sarabolónak hívták volna. Egy(két) hét alatt hatalmas gazok nőttek, míg távol voltam. Amúgy én is mindig nyüzsgők, néha alig állok a lábamon, de csinálom, kell a mozgás. Errefelé kertelnek, legalábbis a szomszédok, de látom nem mindenki. Ahogy írod. Viszont az önkormányzat nyíratja a füvet, a kiültetett kis bokrainkkal együtt nyírják a közmunkások, mi meg dühöngünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is saraboló v. holland kapával csinálom, de sajnos szélmalomharc, ha mindenhol nyakig ér a gyom. Jöttem haza és a patakon átkelve az autó nem látszott ki a gyomból, olyan magasra nőtt. Tudom, felesleges izgatni magam, attól nem változik semmi, de mégis... Ennél már csak a szabadon kóborló kutyák szoktak jobban felbosszantani. Éjjel arra ébredek, hogy a szemben lakó két puli veszettül ugatja az utcai harcosokat, nekiugranak a lemez kerítésnek, úgy szól, mint az égzengés, aztán lassan a falu összes kutyája beszáll a koncertbe. Párzási időszakban nem sokat alszunk. S mindez egy-két felelőtlen kutyatartó miatt. Az önkormányzat meg küldözgeti a dörgedelmes felhívásokat. Mintha az valakit is érdekelne.

      Törlés