Cipekedős nap

Mivel ma egész jó hűvös, szeles volt az idő, egy nemszeretem projekt megvalósítását kezdtem el. Tudom, hogy a kert külleme még jó sok kívánnivalót hagy maga után, de ami a legjobban zavar, az a sok sitt a kerítés tövén, a kert közepén, a sufni előtt. 

Mivel egyelőre nincs annyi, hogy érdemes lenne konténert hívni, így elhatároztam, hogy egy helyre gyűjtöm az összeset, majd a felújítás befejezése, no meg a szomszéd építkezése után meglátjuk, mennyi lesz és akkor fogom elvitetni. Könnyű ezt mondani, de ehhez egy kis karámot kell téglából kirakni, hogy a törmelék ne mosódjon a földbe és könnyen lehessen felszedni. Kiválasztottam a helyet is a kutyafuttató belső végénél, mert az a kocsibejáró mellett van, tehát jó esetben oda lehet mellé tenni a konténert. Ezután elkezdtem kiásni a kerítés mellett a téglákat. Ilyeneket még nem láttam, de a nagy részük össze-vissza töredezett, óvatosan kellett hurcolni, nehogy a lábamra essen, ha menet közben szétesik. Végül találtam jó pár olyan téglát, ami ép, az lett az alap.

Persze előbb ki kellett ásni a tarackot, kézzel mindent kihúzgálni és elegyengetni a talajt, hogy nagyjából egy síkban legyen.

Amennyi téglát találtam, csináltam neki peremet, hogy ne potyogjon ki belőle semmi. Majd ahogy időm és az időjárás engedi, feltöltögetem. Találtam néhány 50x50-es lapot, azokat majd beteszem a sufniba az asztal alá. Na az is lesz egy projekt.

Közben Pestre is fel kellett mennem, naná, hogy a legmelegebb napon, volt vagy 38 fok. Felkeltem negyed ötkor, hatra már otthon is lettem volna, ha nem bontották volna fel az egész utcát csatornázás ürügyén. Remek dolog volt a hőségben két utcával messzebbről cipelni a sok szörpöt meg miegyebet. Utána persze egész nap rohangáltam, mert egy csomó mindent el kellett intézni, a kocsiban meg nincs légkondi. Szóval izzadtam, mint a ló és estére jól kipurcantam, de nem volt idő henyélésre, mert a lakásban is összepakoltam egy csomó cuccot, amit le kellett a nyaralóba hoznom. Nem nagyon fűlt a fogam ahhoz, hogy mindent elcipeljek két utcával arrébb, de este 8 körül észrevettem, hogy átrendezték az utcai terelőkorlátokat, mert betemettek egy lyukat és ott  majdnem a kapunk előtt lett két autónyi hely. Gyorsan átvittem oda az autót és este tízre már be is volt minden pakolva. Másnap reggel szintén negyed ötkor kelés. Ötkor már az M5-ösön voltam és nem értettem, mi a fenétől van akkora forgalom. Szerencsére gond nélkül megérkeztem, de hiába na, öregasszony vagyok már, napközben kétszer is elaludtam és mire mindent elpakoltam, este lett.

A villámlátogatás során azonban két dolgot nem sikerült elintézni. Egyrészt a múltkor tönkrement a rezgőcsiszolóm, aztán meg a kerti papucsom. A csiszoló vásárlására nem volt idő, papucsot pedig nem kaptam a méretemben ott, ahol néztem. Szóval rendelnem kellett. Lehetőleg egy helyről, hogy ne kelljen két szállítási költséget fizetni. Mivel láttam az utcában a GLS kocsiját, így olyan helyről rendeltem, ahonnan ők szállítanak. Állítólag holnap érkezik a cucc. Ideje, mert nincs olyan lábbelim, amivel ebbe a kertbe bátran ki lehetne menni, a tornacipőm túl vékony és még fel is törte a lábam. Mivel tegnap nagy eső volt, bánatomban lementem a pincébe és spaklival vakargattam a konyhaszekrényt. Háromnegyed óra alatt ennyit leszedtem, igaz, hogy utána még hajat is kellett mosnom, mert az apró pattogó festék teljesen beterített. Hát úgy tűnik, nekem semmi sem jó.

Mindeközben a veteményes felemás képet mutat. A karalábé és az uborka elég jól néz ki, már láttam kis ubit is, a retket reggel le kellett permetezni, mert a földibolhák csaknem lelegelték az összes zöldjét. A paradicsomok most virágzanak, a paprikák még most sem, bár láttam néhány bimbót. A kukoricák nagyon alacsonyak lettek, de már a címerük mind kinyílt, az elvetett régi magok közül semmi sem kelt ki, így vettem még retket meg tépősalátát, céklát, valami már kibújt, de elfelejtettem, hogy mit hová tettem. Ezt az évet azt hiszem, elengedhetem.