Hajrá, hajrá

Ma befejezettnek nyilvánítottam a tíz napos maratoni fűnyírást. Már nagyon nyomasztó volt, mert a kis nyavalyás szegélynyíróval kellett csinálnom, sokszor megállva, hogy ne melegedjen túl. Egy örökkévalóság volt, ráadásul több helyen kézzel kellett kiszedni, mert olyan vastag szárú gyomok voltak, amiket a gép nem vitt el. Közben meg folytatni kellett az ágyások gyomlálását is, hogy befejezhessem a vetést. A héten végre elvetettem a kukoricát, dinnyét, céklát, babot, cukkinit, uborkát és a maradék zöldborsót. Lassan kezdhetem a palántákat is kiültetni. Megszámoltam, van 110 paradicsomom és vagy 30 paprikám, pedig már ajándékoztam el belőle. Nem vagyok normális. Helyem sem lesz ennyi, de ezeket folyamatosan gondozni is nagy kihívás lesz. A minap olvastam, hogy kezdhetjük a krumplibogár elleni harcot, mert itt az idő. Ma elkezdtem feltöltögetni azt a néhány tövet és tényleg, volt rajta bogár is és pete is szép számmal. Most legalább ezt is figyelhetem. Ma végre sikerült savanyú földet szereznem és átültettem a két kis új szerzemény áfonyát.

A két málnabokrom közül az egyik jobblétre szenderült, pedig a kivágott fenyők helyére ültettem. A három fekete ribizli bokorból kettőnek szintén kampeca, a harmadik pedig sárgul, pedig jó távol van a másik kettőtől. Nem tudom, ha elkezdenék fákat ültetni, vajon azok is erre a sorsra jutnának?

Közben nagyképűen szólva célegyenesbe kormányoztam egy projektemet, bár inkább nevezhető Mekk mester merényletének a kalyiba ellen. Szóval összeszereltem a szúnyoghálókat, ami a leírás szerint könnyű, de hát nem ismernek még engem. Az ember azt hinné, minél többször csinál valamit, annál könnyebben megy. Na ez nálam nem így van. Az első még jól sikerült, bár a hálót a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam egyenesen tartani, de végülis ki nézegeti, hogy a lyukak párhuzamosan futnak-e a kerettel? Aztán mire elértem a negyedikhez, azt már kétszer vissza kellett bontanom és úgy nézett ki, nem lesz azon az ablakon semmi. Végül aztán összeraktam és felszereltem. Az is eltartott két napig, mert kívülről jónak látszott, aztán csak másztak be mellette a poloskák. Kiderült, hogy a rögzítő csavar rövid, a csavarbehajtóm pedig ócska. Végül aztán nagyjából ezt is megoldottam, majd még tömítővel kitöltöm a réseket. Azért egy hiányosságot mégiscsak felfedeztem. Az alsó részen nem tömíthetem, mert ha odaver az eső és a víz lefolyik a hálón, akkor nem tud hová elfolyni és csapdába esik. Nyáron ez nem probléma, mert elpárolog, de télen megfagyhat és az egész keret károsodhat. Semmi nem megy simán.

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a tömítő gumi betuszkolásához vettem külön célszerszámot, az ún. gérbehúzót. Tényleg gyorsabban ment, de a kezemet is nagyon megviselte. 

Amire aztán tegnap még rátettem egy lapáttal, mert összevagdostam az akác és az ezüstfa szúrós ágait. Most aztán úgy nézek ki, mint aki macskákkal harcolt. Ráadásul a szúnyogok is összecsipkedtek. Muszáj kicsit rendezkedni, mert a hét végén jön  Anyám.

A hét végén nagy élet volt az utcában, sokan lejöttek, legalább 1-2 órára. A velem szemben lévő telken eddig egy lepusztult lakókocsi és egy ócska budi volt csodás kilátásként. Na most hét végén levágták az egy éves gyomrengeteget, aminek következtében rohamtempóban kezdett nőni a vaddohány. A lakókocsit és a budit elajándékozták néhány telekkel arrébb, ám előtte a lakókocsit gondosan kibelezték. Most erre a szeméthalomra látok rá. Szavam nem lehet, mások egész életükben ugyanazt a kilátást nézegethetik, nekem meg évenként változik.

Nekem tényleg semmi sem jó, kezdek házsártos lenni.