2013. július 7., vasárnap

Kéthetenként

próbálok lejutni putriba. Tudom, ilyenkor dologidőben ez kicsit necces, de hát van élet a putrin túl is - de minek? - így aztán, ha csak nincs akut termésveszély, ez a menetrend. Nem is lenne baj, ha csak a kerttel kéne foglalkozni, dehát ott van a ház is, mindig van valami rendezkednivaló. Legutoljára egy állványt vittem, amit a nyári konyhában állítottam fel, így a sok - de szükséges - holmit arra pakoltam fel, így helytakarékosabb és rendezettebb is. (Korábban megfogadtam magamnak, hogy felesleges lomot nem fogok ott tárolni, ezért rendszeresen lomtalanítok.)


A dobozok nagy részében üres üvegek vannak, hogy ne porosodjanak, na meg a diómaradék. Szereztem két fadobozt is aszalónak. A fém állványokon pedig a befőzött termény gyülekezik.


Még nem sok minden van rajta, de ez nem is baj, mert még csak az eper érett le. A bal oldalin az mind eper. A jobb oldalin felül még csak egy kis bébicékla, lejjebb pedig a diólikőr figyel.

Az irodában pedig egy ilyet nevelek:


Nagyon kis hálás darab, 1998-ban, amikor ide költöztünk, akkor vettem. Az irodába soha nem süt be a nap, így kész csoda, hogy virágzik.

2 megjegyzés:

  1. Lomtalanítást nékem is meg kellene ejtenem....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképesztő, hogy milyen gyorsan mennyi kacatja lesz az embernek. Mert hátha jó lesz az még valamire.... Anyukámék 1992-ben költöztek el a házból, ahol 32 évig laktak. A lomtalanítást én végeztem, azóta is hallgatom, hogy kidobtam a.... nemtudommicsodát. Legalább az örököseim ne szidjanak, hogy mennyi lom maradt utánam:-)

      Törlés