Akácdilemma

Alföldi lány vagyok, láttam már akácot. De az mind fehér akác volt. Nem mondhatnám, hogy különösen kedvelem, mert szúrós és mindenhol feltör, szinte kiirthatatlan. Most, hogy kivágattam néhány fát, a ház előtt lévő akácokat is nézegettem, de a favágó szerint nem veszélyeztetik a házat. Szóval kegyelmet kaptak és most kezdenek virágozni. Jól meglepődtem, mert ezek nem fehérek, hanem nem tudom milyenek, mert akár lilának is mondhatnám, de inkább rózsaszín. 

Ilyet még nem láttam, pedig már megettem kenyerem javát. Úgy látszik, mindig van új a nap alatt. Napok óta esős idő van, dörög az ég, ki-be hurcolom a palántákat, hogy ne ázzanak szét, bár szerintem már mindegy is nekik. A kertészsegéd is tologatja a kert felásását.

Mivel nincs hová vetni és palántázni, így valami más hasznossal kell elütnöm az időt. Egy hónap alatt már harmadszor rendeztem át a pincét, most főleg azért, mert hét végén jön az anyám, aztán ne lássa, hogy milyen rendetlen vagyok.

Sikerült a rattan garnitúrának is új gazdit találni, mert nálam sajnos nincs helye, így a szobák berendezését is befejezhetem. Valamelyik nap körbejártam a környéket, hogy találjak néhány bokor bodzát. Amikor tudok szedni, mindig csinálok bodzaszörpöt. Meglepődtem, hogy még alig nyílik. Hál istennek mindegyik nehezen megközelíthető, susnyás helyen van, ha nem vigyázok, vagy az árokba vagy a csatornába esek.  Amikor eladtam a putrit, május 11-én voltam ott utoljára és akkor már virágzott a bodza, pedig az Nógrád és hidegebb, mint errefelé. Szóval a heti program menütervezés, vendégvárás és bodzaszörp.