A rendezkedés napja

volt a mai, mivel esett az eső, így kint nem lehetett semmit csinálni. Már a reggel is jól kezdődött, a vízvezetékszerelő ébresztett, mivel ő sem tudott kinti munkára menni, így beugrott a wc tartályt felszerelni, ha már lett egy kis szabad ideje. Mivel a mai kukásnap is, de ebben az utcában szinte ház sincs, így ide nem jönnek be. Megkértem a szomszéd utcában lakó druszámat, hogy szóljon már nekik, jöjjenek erre is. Nem akarok előfizetni, mert csak jó időben vagyok itt, meg időnként haza is megyek, akkor jön a szemét is velem, így csak alkalmi szemetelő leszek. Mivel most a fák kivágása után végre össze tudtam szedni a szemetet, lett egy zsákkal. 300 Ft-ért visznek el egy zsákot, megállapodtam velük, hogy kéthetente járjanak erre, így ez a kérdés is megoldódott.

Mivel a meghirdetett cuccokból még mindig van és jönnek is érdeklődők, így kénytelen voltam lemenni a pincébe összepakolni, amennyire lehet és ott rendeztem be a kiállítótermet. Nagy nehezen összeszereltem egy polcot is, hogy legyen mire pakolni, ne a földön kelljen turkálni.

Nem tudom, erre a szegény konyhaszekrényre mikor kerül majd sor.

 Az a szegény láda is felújításra vár. Talán a következő ötéves tervbe belefér. Mivel még a polcok is lent voltak, így felhoztam és felraktam őket, annyival is kevesebb lom van a pincében.

Három ilyen konyhai polcom van, de itt olyan kicsi a hely, hogy csak kettőt tudtam feltenni, a harmadik a szobába ment.

Még két polcot felraktam, így már aztán már semmi másnak nincs helye. A polc melletti kép emlék a putriból, azt az utcát ábrázolja a 60-as években.

Tegnap délután volt egy kis napsütés, ezért a kivágott fák helyét kicsit kitakarítottam, összeszedtem az apróbb ágakat, meg a szemetet,  majd próbáltam a nyúlállást megtisztítani a borostyántól, ami teljesen benőtte. A legalsó szárak olyan vastagok voltak, hogy fűrész kellett hozzá, mert az ágvágó nem érte át. (Az előző tulaj nyulakat tartott és ez a tákolmány védte őket az esőtől.)

Az előkertekben már virágzik a szegfű.

Valamelyik nap ezeket is kigyomláltam, mert gyalázatos állapotban voltak.

A palántákról jobb szót sem ejteni, nem elég, hogy silányak és egymás után pusztulnak ki, de most még a sok esőtől mocsárban állnak. Néhányról le kellett önteni a vizet, a ládák egyik végét pedig feltámasztottam, hogy ne álljon meg benne a víz. Persze mit várok, éjszaka 7-8 fok van, ma meg nap közben 15.

Hoztam Anyukám kertjéből jónéhány kardvirág hagymát, de az is a pincében telelt, május első hetében sikerült csak elültetni. Ennek ellenére ezek legalább szépnek látszanak.

Hát nagyjából így folydogál féltanyasi életem.