Az Alföldön születtem.... valamikor nagyon régen. Aztán fővárosi lettem, kertes házban laktunk. A kert nem nagyon érdekelt, a kertészkedés meg főleg nem. Volt néhány ribizlibokrunk, minden évben nekem kellett leszedni a termését. Pfúj. Az első adandó alkalommal elköltöztem. Panelba. Jól éreztem magam, volt néhány szobanövényem, ennyi kertészkedésnek elég is volt. Éltem a fővárosi jövős-menős életemet, volt egy néhány éves vad netezős korszakom is, aztán egy reggel felébredtem és úgy döntöttem, kell nekem egy parasztház. Vályogból. Olyan, mint a nagyszüleimé, de nem a síkságon, hanem dimbes-dombos tájon. Így kezdődött. S hogy hogyan folytatódott? Hát most elmesélem. Sajnálom, hogy csak most jutott eszembe leírni mindazt ami az elmúlt hat évben velem és az én kis putrimmal történt. Közben pedig folyamatosan tanulom a blogolást és csinosítgatom az oldalt.
Nekem is kedvem van belevágni, még így 65 évesen is, annyira a blogod hatása alá kerültem. A felemelő benne, az, hogy nem csüggedsz el a kudarc-sorozatok után sem. Hasonló az első bejegyzésedhez a gondolatmenetem. ha még van a környéketeken ilyen felújítandó ház, szomszédolnék egyet Nálad.
VálaszTörlés