Helyzetjelentés

Ez a bejegyzés akár arról is szólhatna, hogy nekem semmi nem jó. Eddig szidtam a büdös patakot és a nem kevésbé büdös önkormányzatot. Most végre kiásták, épp most mélyítik és igazgatják, tehát ez rendben is lenne, de ennek következtében eltűntek a békák.

Most kezdhetek elgondolkodni azon, vajon ez a kár nem lehet csigatett? Itt még sosem volt csigakár, így nem pontosan tudom, hogy tényleg az-e. Csigát sem találtam még eddig. Mármint azt a rettegett spanyol meztelen csigát.

Ennyi paprika maradt, már virágzanak. Termés ebből sem lesz.

Bezzeg a tököm...

Na és ki lakik a komposztálóban? Illegális házfoglaló kanadai sütőtök.

A sárgadinnye csak álom marad... még virágzik, sehol egy tökfej.

A limababot is kiástam a gyom és a citromfű-tenger alól, hát nem szép látvány.

Még a paradicsomok is csak gondolkodnak rajta, elpiruljanak-e már vagy még várjanak? Ezek itt a betegeskedők. Csak nem tudom, mi bajuk.

Ezek meg a lugasok, nem nagyon kapkodják el.

S hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Nem, csak gyomosabb. Sokkal.

Ez meg itten a szeder. Két száraz ágat már kivágtam belőle. Maradt még néhány.

A szilvafa sincs a topon. Nem látom, hogy érnének, inkább csak fonnyadoznak.

A kukoricákkal meg végképp nem lehet dicsekedni. Csak az az enyém, ami a büdöskésben van, a többi a szomszédé. Jövőre majd büdöskét termelek, az legalább sikeres.

Bánatomban láncfűrészt ragadtam....

és ez lett a vége:

Most fekszem a - még - hűvös szobában és fáj a vállam. Hát így telnek a parasztasszony napjai.