A befőzés jegyében

telt a hét, na meg jó sok méreggel. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a kertben csak locsolás volt, meg a paradicsomot megtámadó hernyók legyilkolászása.  A ház szigetelése elkészült, sikerült levenni a budiajtót és így már nem volt akadálya a bevakolásnak. Persze apró problémák felütötték a fejüket, pl. a lábazat és a ház találkozásánál lévő tömítés 1-2 helyen megsérült és a hangyák rögtön megrohanták. Mivel minden nap tartok hangyaőrjáratot, így felfedeztem őket. A tető összeeresztésénél valamiért purhabos tömítést alkalmaztak - miért is csodálkozom, az egész házat az tartja össze - amit a madarak kivájtak és oda fészkeltek. Madarak már nincsenek, viszont a ragaljára fel volt szögelve egy elvágott vezeték, szerintem valamikor tetőantennával néztek tv-t. Ezt a vezetéket most lelógatták a földre, hogy hozzáférjenek a fal csúcsához is. Nem hittem a szememnek, a hangyák szabályos menetoszlopban masíroztak a madárfészekbe. Egy fél flakon hangyairtót rájuk szórtam és vagy két órán át rázogattam a drótot, hogy lepotyogjanak róla a hangyák. Már rég le akartam vágni, de nem találtam szerszámot ilyen vastag kábel elvágásához. A hangyáknak meg annyi, mert ma voltam vásárolni és akciós volt a hangyairtó, szóval vettem kettőt és egy flakon tömítőanyagot is. Majd végigmászom a lábazatot és minden lyukat betömök.

Ma reggel a mester hozta a színpalettát és kiválasztottam a festék színét. Jól meglepődtem, amikor azt mondta, hogy kb. másfél hét múlva lesz meg a festék. Addig majd elütik az időt párkányozással, sitthordással, előtető- és teraszkorlát cserével.

Meg aztán lesz mit csinálni még bent is, mert az ablakok meg az ajtó nagyjából így néznek ki.

Annyi szemét gyűlt össze a sok papírzsákból és egyéb csomagolóanyagból, hogy 3 nagy szemetes zsák megtelt. Így aztán nem cipeltem át a szomszéd utcába, hanem írtam egy levelet a kukásoknak, hogy jöjjenek ebbe az utcába is. Be is jöttek, a szomszédom nagy örömére, mert így ő is el tudta sózni a hetek óta felgyülemlett szemetét.

Mivel világossá vált, hogy a kertben lévő paprika és paradicsom nem fog időben beérni, ha egyáltalán, ezért megkértem a helyi zöldségest, hogy amikor megy a nagybanira, hozzon nekem paradicsomot, paprikát és padlizsánt. Nyilván a legnagyobb felfordulás alatt érkezett meg, de rendes volt, mert még házhoz is hozta a cuccokat. A múlt héten már beszereztem a fűszereket és vettem egy vízforralót is, mert a régi megadta magát. Most aztán készítettem padlizsánkrémet és épp le akartam turmixolni az anyukámtól örökölt robotgépen, de az nem indult be. Szóval irány ismét a műszaki bolt és vettem egy botmixert, mert a padlizsánt le tudtam darálni nagyi kézihajtányán, de a paprikakrémnek az nem elég. Itthon aztán beindítottam az automatát és 35 üveg paradicsomig meg sem álltam.

Ma végre befejeztem az összes paprika feldolgozását is, készült kápiakrém és paprikazselé is, most a hűtőtáskában szárazdunsztolódnak.

S nehogy unatkozzak, ötpercenként le kellett rohannom a pincébe, mert a kút szivattyúja vagy nem indult el vagy nem akart leállni. Gyorsan feltöltöttem a hordót a locsoláshoz, vettem vizet a fürdőszobába is és felkészültem egy újabb pénzszórásra. Jött a szerelő és szólott: nyolcvanezer biza. Egy új Pedrollo. Kéne a pincébe egy pénznyomda, ha ez így megy tovább.