A termések végnapjai

Lehet, hogy  a jövő héten már lesznek enyhe fagyok, így itt a nagy kérdés, mi legyen a még lábon álló terméssel. A hagyma, fokhagyma, cékla ezt túléli, a cukkinik pedig még kicsik a leszedéshez, úgyhogy az veszteséglista lesz.

A paprikák gyönyörűek, de még alig pirosodnak. Le is szedhetem őket és tovább érlelem a pincében, de azért jobb lenne nekik még a tövön maradni.

Paradicsomom viszont elég sok van ahhoz, hogy pincéztessem őket. Persze az is lehet, hogy ha alaposabban megnézem, akkor jó részét ki is dobhatom, mert kukacos.

Még volt 4 fej karalábém, ami elfogadható méretű volt, de nem akartam üvegezni és dunsztolni, így betettem az aszalóba. Nem mondom, helytakarékos megoldás, mert ennyi lett.

Mivel ma szép idő volt, megint fel tudtam ásni egy kis darabot a kerítés mellett és be is szórtam talajtakaró magokkal, abban a reményben, hogy holnap ide is jut az esőből. S nagy meglepetésemre reggel megjelent két munkás és dolgoztak a házon, megtörtént a mélyalapozás és állítólag hétfőn jönnek színezni. Délután hazajött a hátsó szomszéd és elszörnyedt, mikor meglátta, azt hitte, én mázoltam be valamivel. Merthogy nemcsak randa színű, de foltos is ebben az állapotában.

Az előtető is lekerült sok csúnya szó kíséretében, mert annyi csavarral volt rögzítve, mintha atomtámadástól féltek volna. Miközben felállították az alátámasztást, a rúd lecsúszott a pincelejáróba és jó pár járólapot legyalult a lépcsőn. Még szerencse, hogy a kémény lebontásánál megmentettek néhányat, így majd ki lehet cserélni.

A két tetőfél találkozásánál purhabbal volt kifújva és persze a madarak jól kivájták és odafészkeltek. Mivel már üres a fészek, betömettem a lyukat, s hogy újra ne csipkedjék ki, egy tégladarabot is tettek bele. Eközben észrevettem, hogy a villanyóra szekrényének teteje alá, ami nem fekszik rá a szekrényre, valaki be akar költözni. Eddig az a rész szellős volt, de most a szigeteléssel ott egy kis odú keletkezett. Ki kell találnom, hogy zárom le. Aztán már csak a korlátok cseréje van hátra. Úgy tűnik, kezdem látni a fényt az alagút végén. Csak nehogy a vonat jöjjön...